tel.: 0620/243 3767 __________________email: vmf76@t-online.hu
_______________________
Neopop tendenciák a kortárs kínai képzőművészetben
Neopop tendenciák a kortárs kínai képzőművészetben
Az utóbbi pár év művészeti folyóirataiban lapozva, a nagy nemzetközi képzőművészeti vásárok katalógusait és internetes portáljait áttekintve az a benyomásunk támadhat, hogy kortárs képzőművészet meghatározó jelenkori eseményei Ázsiában, azon belül is Kínában zajlanak. Kínai alkotók - nyugati kortárs művészeti tendenciákat követve - rekordeladásokat produkálnak a nemzetközi műtárgypiacokon. Úgy tűnik, mintha Kína nem csak a gazdasági növekedésben kerekedne a fejlett országok fölé, hanem a kortárs művészetben is nagyhatalommá válik. Ennek okai közt szerepelhet az utóbbi évtizedek puhuló kommunista kultúrpolitikája, ami 1980-as évek előtt zajlott Kulturális Forradalom után fokozatosan szinte szabad kezet adott az alkotóknak, hogy véleményt formáljanak, kritikákat fogalmazzanak meg, és egyéni álláspontokat alakítsanak ki a közelmúlt szigorú dogmatikus politikájával szemben. Legszembetűnőbben és a közérthetőség képi jelrendszerét használva, a pop-art alkotások tárják elénk a kínai múlt és a jelen ellentmondásait, úgy hogy közvetlenül egymás mellett jelenítik meg a Mao korszak szocialista realista propaganda művészet alakjait és a kapitalista tömegtermelés emblematikus márkajegyeit.
A műkedvelő közönség szemében a kínai művészet gyakran egyet jelent a tradicionális Kína művészetével. A fenséges pagodák építészete, kalligrafikus festészet, porcelánművészet mind-mind a több ezer éves ázsiai ország kultúráját gazdagítják. Olyan sztereotip jelekké változnak ezek a művészeti objektumok, hogy bátran állítja őket a laikus szemlélő a világ más részeinek nagy alkotásai mellé, ha felsorolás szerűen számot kell adnia ismereteiről.
Kína a világ legrégebbi államalakulata, mely császárság formájában a bronz kor óta létezik és dinasztiák hosszú során létezett egészen 1912-ig. Művészetét, motívumvilágát, formakincsét a vallás és a mitológia, valamint a császári reprezentáció alakította sokszínűvé, s ha nem is egységessé, de egyértelműen felismerhetővé és jellegzetessé. Ezt nem utolsó sorban annak köszönhette, hogy Kína a 19. századig viszonylag elzártan létezett, meglehetősen kevés kulturális hatás érte Európából vagy más területekről.
A kínai császárok uralkodása lényegében 1912-ben szűnt meg, amikor a Csing-dinasztia lemondott hatalmáról, s kezdetét vette a Kínai Köztársaság kora. Ez a politikailag zavaros korszak, ami az 1949-es kommunista hatalomátvételig tartott művészeti szempontból kedvező volt, az Európában tanult fiatalok az újonnan alakult művészeti akadémiákban megismertették az alkotókat a nyugati képzőművészettel, s megkezdődött a hagyományos építészeti elemek beillesztése a modern architektúrába. Az ígéretes kezdetek azonban véget értek a kommunista mozgalom kiszélesedésével. Mao beszédeiben világossá tette a párt hivatalos esztétikai álláspontját, mely hosszú időre meghatározta a kínai képzőművészetet, mely a politikai akarat kifejezőjévé vált.
1949-től a Kínai Népköztársaság korának művészetét a Szovjetuniótól átvett szocialista realista törekvések határozták meg. Elsősorban politikai propagandaművészetről van tehát szó, ami nem kedvezett a hagyományos művészetfelfogás követőinek. Tudathasadásos állapot lépett elő, mivel ismerték és tanították a modern nyugati művészetet, hiszen a szocialista realista ábrázolások az európai művészetben gyökereznek, mindazonáltal az alkotók nem fogalmazhattak meg egyéni tapasztalatokat, kételyeket, véleményeket, bírálatot. Egyfajta másolata volt ez a szovjet kommunista művészetnek, ahová az alkotásokon egyszerűen behelyettesítették a boldog, optimista és mosolygó kínai népet.
Még drámaiabb helyzet alakult ki a Kulturális Forradalom idején 1965 és 1974 között. A Mao személyes hatalmát biztosító politikai újrarendeződés minden művészeti tevékenységet betiltott, az alkotókat üldözték és bebörtönözték. Ennek hatása egészen a 80-as évek közepéig kihatott. Az 1989-es tienanmen téri tűntetés tette nyilvánvalóvá, hogy tarthatatlan a gazdasági és politikai merevség. Lassú gazdasági átalakulás kezdődött el, ami során Kína átvette a nyugati piacgazdaság számos elemét. Csak ekkor indulhatott meg egyfajta fellazulás, ami nyomán számos hallgatásra ítélt alkotó újra felelevenítette a tradicionális Kína művészetét, s ezzel párhuzamosan megindult a kortárs nyugati törekvések megismerése és követése.
A 90-es évektől Kína hihetetlen fejlődésen ment keresztül, mind gazdasági, mind kulturális tekintetben. A kínai képzőművészet két irányból újította meg magát. Egy részről a tradicionális művészeti technikákat, motívumvilágot alakították át a modern kor követelményei szerint, másrészt megismerték, és követni kezdték a nyugati trendeket.
Nagyban hozzájárult a fejlődéshez, hogy az állam időben felismerte a művészet stratégiai fontosságát az ország megítélésében. Pekingben számos új művészeti központ jött létre, ahol a kortárs képzőművészek legfrissebb nemzedéke már minden politikai kötöttségtől mentesen alakíthatta ki művészi világát. A legismertebb a 798 Art Zone. Mindemellett a külföldi befektetők számára is vonzó célponttá váltak az ázsiai fejlődő országok. Kiállító termek, kulturális központok, galériák alakultak, amelyek lehetővé tették a nemzetközi megjelenést is a fiatal alkotók számára.
Peking, Sanghaj és Hongkong lettek a kortárs művészet központjai, ahol több mint száz galériát felvonultató művészeti vásárok garantálják a sikert. Mindezt európai befektetők, műgyűjtők és művészeti menedzserek teszik világszínvonalúvá. Szintén hatalmas katalizátor volt a 2008-ban megrendezett Pekingi Olimpia, amely a milliós turista és médianyilvánosság által világszinten is ismertté tette a kínai kortárs művészeteket, csakúgy, mint a 2010-es Sanghaji Világkiállítás.
Az elmúlt tíz év műtárgypiaci fejleményeit nagyban meghatározza az ázsiai, legfőképp a kínai kortárs műalkotások népszerűvé válása. Kínai művészek rendszeres szereplői letten a nagy nemzetközi tárlatoknak és aukcióknak, milliódolláros leütési árakkal. A londoni Christie's és a Sotheby's 2005-től rendszeresen tartanak kínai kortárs művészeti árveréseket. A 2007-es művészeti eladások alapján Kína - az Egyesült Államok és Anglia után – a világ harmadik legjelentősebb művészeti piacává vált, megelőzve Franciaországot.
Az alkotások tematikailag és formanyelvüket illetően meglehetősen gazdag képet mutatnak. A kínai művészet megannyi ága felelevenedik a kortárs alkotásokban. Az alkotók előszeretettel merítenek a közelmúlt kommunista propaganda művészetének motívumaiból, a több ezer éves tradicionális művészet formavilágából, és a nyugati kultúra eszköztáraiból egyaránt. Napjainkban a legjobb áron elkelő 20. századi kínai alkotások Xu Beihong nevéhez fűződnek, aki a hagyományos vonalat képviseli. Ő még a kommunista népköztársaság előtti korszak alkotója. Tusfestményei a tradicionális technikát elevenítették fel, míg olajképei a 19. századi európai realista stílusában készültek.
A szocialista realista művészet elnyomó és dogmatikus korszaka után számos alkotó használta fel ezen időszak műveinek mára a kommunizmus attribútumainak számító jellegzetességeit és motívumvilágát. A szigorú kommunista időszak emlékét őrzik Zhang Xiaogang szürrealista képei, akinek Vérvonal című sorozata az 50-es, 60-as évek családi portréit dolgozza fel, ahol a felszínen a frontális beállítású, Mao-egyenruhát viselő alakok végtelen nyugalmat árasztanak, miközben a mélyben egyéni és közösségi tragédiák rejlenek.
Más festők vásznain is megjelennek híres kínai kommunista vezetők, közöttük leggyakrabban Mao, valamint úttörők, egyenruhák, a boldog jövőbe tekintő optimista arcok. Kivétel nélkül a kritikai megfogalmazás jellemzi ezeket a műveket. Zeng Fanzhi Maszk sorozatán úttörőket látunk 'vidám' csoportképeken, az arcokon látható derű azonban a mindegyikükön megjelenő groteszkül mosolygó egyforma maszkoknak köszönhető. Yue Minjun ezt hurrá optimista a mosolyt torzítja el a végletekig. Festményein a konformista korszak egyforma arcai vigyorognak, s válnak egyszersmind a művész védjegyévé, hiszen ez a 90-es években kialakított stílusát ezek az eltorzult fejek teszik könnyen felismerhetővé.
A piacgazdaság egyes eleminek átvétele révén az utóbbi 15 évben-Kínában is megjelentek a fogyasztói kultúra emblematikus jelenségei. Gyorséttermek és népszerű tömegcikkek árasztották el az országot, s mint az amerikai popkultúra lenyomatai megjelennek a kínai kortárs neopop képzőművészetben. Míg az 50-es évek Amerikájában létrejött pop-art érdeme, hogy beemelte a hétköznapi banalitást, média hírességeket, a képregények eszköztárát és a reklám harsogó színeit, hatásmechanizmusát a magas művészet világába, ugyanezek az elemek a kínai kortárs képzőművészetben más kontextusba helyeződnek. A nyugati tömegkultúra motívumai a festővásznon összetalálkoznak a kínai kommunizmus ikonjaival és attribútumaival, és valami egészen összeférhetetlen két pólust jelenítenek meg a kompozíciókban, ezzel hozva létre ellentmondást, feszültséget.
Harmadik elemként pedig igen gyakran a tradicionális kínai művészet jegyei, technikái, anyagai kerülnek elő, mintegy vonatkoztatási pontként, így a porcelán, fametszet, tusfestmények, kalligráfia, lakktárgyak. Hagyományos-modern, nemes-értéktelen, egyedi-tömegcikk viszonylatok jönnek létre, és keltenek hatást a korok, eszmerendszerek, technikák és témák összeütköztetésével.
A kommunizmus esztétikai dogmáinak enyhülésével felszínre törnek az alkotásokban az érzelmek, a szexualitás, a humor, és a kritika. A nyugati művészet ismerete nem csak a követésben valósul meg, a kínai neopop alkotásokon gyakran jelennek meg parafrázisok, feldolgozások, újra értelmezések. A már fentebb említett Zeng Fanzhi Maszk sorozatában Leonardo Utolsó Vacsoráját sem kíméli, de megfesti a nagy amerikai pop-art mester, Andy Warhol portréját is.
Gyakori megoldás a hagyományos, nemes eljárások társítása banális témákkal, a reklám és az eldobható tömegcikkek világából. Felmerül a regionalitás és globalizáció kérdése is, a kínai alkotók nem egyszerűen pop-art műveket akarnak létrehozni, hanem saját nézőpontjukból szeretnék bemutatni az egész világot meghatározó gazdasági és kulturális folyamatokat. Lei Xue műveiben éppen ez a nemzeti jelleg társul a fogyasztói társadalom egyszer használatos termékeivel. Porcelánból készített Coke dobozai azt a kényes egyensúlyt is megjelenítik, amikor a helyi jellegmegőrzése mellett a művész igyekszik a nemzetközi trendeknek is megfelelni, úgy hogy közben megpróbálja megőrizni kínai identitását.
A kínai Andy Warholnak is nevezik Ai Weiweit, aki nem pusztán képzőművész, hanem építész, kurátor, befektető is egyben. A nagyközönség a 2008-as Pekingi Olimpiai Stadion, ismertebb nevén a Madárfészek révén ismerte meg. Életútja jellegzetesnek mondható az újgenerációs képzőművészek közt Kínában. Apját a 60-as évek Kulturális Forradalma idején üldözték, ő maga fiatal kora óta a rendszer erős kritikusa, aki a jelen korban sem felejti el, hogy csak gazdasági változás köszöntött be, a nyugat számára épített színfalak mögött még várat magára a politikai változás. A 80-as években az USA-ban tanult, ahol megismerkedett a képzőművészet kortárs tendenciáival, majd visszatérte után számos művészeti ágban alkotott. Neopop műveiben tradicionális kínai tárgyakat párosít a fogyasztói kultúra márkavilágával. Han dinasztia kori vázája Coca Cola felirattal Warhol és az amerikai pop-art hatását mutatja.
Wang Guangyi az egyik vezető alakja az 1989 utáni, kínai neopop törekvéseknek. Képein a maosita politikai agitációs plakátok figurái jellennek meg népszerű termékek márkajelzéseivel. Guangyi tulajdonképpen a jól bevált pop-art receptet alkalmazza. Kétféle reklámot elegyít. Nagy kritika című sorozatán szocialista realizmus idealizált munkás és paraszt alakjai ironikus hatást keltenek a márkanevekkel körülvéve. A pekingi művész kritikája a gazdaságilag kapitalista Kína kétarcúsága ellen irányul, hiszen eszmerendszerében még mindig a kommunista elvek a meghatározók. Wang Guangyi az egyik legjobban eladható kínai kortárs művész, számos alkotása rekord áron kelt el az utóbbi évtizedben, emiatt felmerülhet a kérdés, hogy mennyire fontos műveiben a kritikai él, vagy csupán a tendenciák meglovagolásáról van-e szó?
Zhao Bo a kínai avantgárd legújabb nemzedékéhez tartozik. Neki már nincsen közvetlen kapcsolata a Kulturális Forradalom időszakával. Közép-Kínában, a Szecsuan tartománybeli Chongqingban, ami Kína „vadnyugati” tája, nyüzsgő nagyvárosi élettel, ahol modernitás és tradíció vegyül a mindennapokban. Nem véletlen tehát, hogy Zhao Bo képein oly sok a városi jelenet, melyeken saját kortársait, a kínai új generációt jeleníti meg szimbólumok és reklámok összevisszaságában. Az utcákon kommunista és kapitalista emblémák sokasága bukkan fel, a kompozíciók élettel, energiával, humorral és groteszk hatásokkal bővelkednek. Olyan kort mutat be, ahol válogatás nélkül lehetünk fogyasztói egymással ellentétes vizuális jeleknek.
A Luo Brothers néven ismert alkotócsoport egy Pekingben élő testvér trió, akik 1996 óta hoznak létre közös alkotásokat. A giccs jellemzőit is magán hordozó alkotásaikban a fogyasztói kultúra termékei ellen fogalmaznak meg kritikát. A képzőművészet számos területén alkotnak, de legjellemzőbben a kínai lakktárgyakat utánzó plasztikáikon fogalmazódik meg a negatív üzenet, miszerint a tömegtermelés káros hatással van a több ezer éves, kifinomult, kínai tárgykultúrára. A Világ leghíresebb márkái sorozatban hagyományos megjelenésű, a kommunizmus előtti kultúrát idéző kínai gyermekek játszadoznak a népszerű márkájú fogyasztási cikkekkel, miközben a plasztika technikája és megjelenése a klasszikus kínai tárgyformálást idézi meg. A márkajelzésekkel, a díszes kivitelezéssel, a lakkozással és a harsány színekkel túlvezérlik az érzékeket, ironikus, giccses hatást érnek el az alkotók. Az plasztikai alkotás technikájának utána nézve kiderül, hogy a lakktechnika csak álca, valódi anyaguk üvegszálas műanyag, tehát kétszeres a megtévesztés, valójában csak imitációt látunk. Ezek a szobrok szándékosan készültek úgy, hogy mindkét világot magukba foglalják.
Kevésbé harsány megoldást választott Li Xiaofeng, aki kezdetben murális festészettel foglalkozott, majd figyelme Kína ősi múltja felé fordult. Porcelánból készített kosztümjeihez ásatásokon gyűjtött, törött porcelánedények darabjait használja fel. A töredékeket ezüst dróttal erősíti egymáshoz. A folyamat hasonló, mint a 60-as évekbeli amerikai pop-art plasztikában. A tárgyak megszokott alapanyagának megváltoztatásával megváltoztatjuk annak jelentéstartalmát, szimbolikáját. Li Xiaofeng alkotásainak esetében, maga az alapanyag is erős kulturális jelentéshordozó. Művei azonban helyhez kötöttek, az alapanyagukul szolgáló porcelántöredékek ugyanis a kínai műkincsvédelmi törvények miatt nem hagyhatják el az ország területét. A nemzetközi műtárgypiacra már a saját maga által előállított porcelánokból készült alkotásokkal tört be. Ezek már magukon hordozzák a nyugati fogyasztói kultúra jegyeit is, hiszen márkás termékek előállítói a fő megrendelők, így az ismert emblémák is megjelennek az alkotásokon.
A kortárs kínai képzőművészet, azon belül is a neopop áramlatok betekintést engednek az ország sokrétű kulturális világába. A műtárgyak kevert jelrendszerében megjelenik a hagyomány, amit felbecsülhetetlen értéke és egyedülállósága miatt nem szabad elfelejteni és a kommunista közelmúlt, amelynek elnyomó esztétikai irányelvei kitörölhetetlenül nyomot hagyott az ázsiai ország szellemi életében, máig feldolgozatlan feszültséget hagyva maga után. Ennek a kettős rétegnek a felszínén jelenik meg a Kínai állam jelenkori kapitalista gazdagságpolitikájának köszönhető fogyasztói jelképrendszer. Még ha némelyik alkotónál néha kétségeink támadnak is, hogy nem-e csupán a jól bevált recept szerint alkotja hatásos műveit, mindenképpen el kell ismerni, hogy a kínai neopop alkotások könnyen értelmezhető módon mutatják meg a nyugati kultúrának azokat a szellemi folyamatokat, amelyik a jelenkor Kínáját az utóbbi évtizedben meghatározták.______________________________________________________________
Felhasznált irodalom:
Barbara Pollack (2008): The Chinese Art Explosion, ARTNews, szeptember, 118. p.Barta Boglárka, Fehérváry Krisztina: Kortárs kelet http://www.demokrata.hu/heti-hir/kortars-kelet , 2008, március 20
David Spalding(2005): Li Songsong - China Art Archives & Warehouse, Artforum International , Április 1., 15. p.
Georgia Close: Ai Weiwei - Under Construction, Campbelltown Arts Centre, Campbelltown, 2008
Ingo F. Walther (2004, szerk): Művészet a 20. században, Vince kiadó, Budapest
James Panero (2008): Made in China, in: The New Criterion, December, 29. p.
Rachel Cooke (2008): Cultural revolutionary, in: The Observer. Július 6., 8.p.
Ronald Jones (2006): Lei Xue: Galerie Hubert Winter, Artforum International, Május 1., 10. p.
____________________________________________________________________
_________________________________________________
az ARTNews cikke a kínai művészeti piac robbanásszerű növekedéséről
kínai propaganda plakátok
798 Art Zone művészeti negyed Pekingben
Xu Beihong: Oroszlán és rabszolga 1920 körül, Berlin
Zhang Xiaogang - Vérvonal, Nagycsalád Nr. 9
Zeng Fanzhi - Maszk sorozat 1996, Nr 6.
Yue Minjun: Cím nélkül, 2005
Lei Xue: Teázás, 2008
Ai Weiwei
Ai Weiwei: Nemzeti Stadion, Peking
Ai Weiwei: Han-dinasztiakori urna Coca Cola logóval, 1994
Zhao Bo: A patkány éve, 2008
Wang Guangyi: Porsche, 2005
Luo Brothers: Isten hozott!, 2005
Li Xiaofeng: A Yong Le álma, 2005-2008
Fiatal kaposvári képzőművészek
Amennyiben a fiatal kaposvári képzőművészekről akarunk szólni, valamelyest járatosnak kell lennünk a város kulturális életében. Jelenleg Kaposvár meglehetősen visszafogott képzőművészeti rendezvények tekintetében. Kevés az olyan reprezentatív kiállítás, ahol felmérhetnénk a hely kortárs alkotóinak aktuális törekvéseit, összehasonlíthatnánk munkáikat. A néhány évente megrendezett Groteszk pályázat, a Kelet Európai Digitális Üzenet kiállítás és a Somogy Megyei Tárlat nyújt némi betekintést a fiatal alkotók munkáiba. Hasonlóképpen a Festők Városa Hangulatfesztivál is lehetőség a képzőművészet kedvelőinek az újjal való ismerkedésre, ahol a kísérő rendezvények sorában akad időnként egy-egy érdekesebb bemutatkozás, bár néha kutatni kell a helyszínek közt, de megéri a fáradozást.
Szót kell ejtenünk a művészettámogatásról és oktatásról is, ha teljesebb képet szeretnénk kapni. Jelenleg Kaposváron nincsen képzőművészeti ösztöndíj fiatal művészek számára. Ugyancsak megnehezíti az alkotók életét, hogy alkotóteret se nagyon lehet találni a városban. Sajátos logika alapján a képzőművészetet gazdasági tevékenységként kezelik azok, akiknek lehetősége lenne használaton kívüli intézményeket, épületeket, közintézményi tereket az alkotók rendelkezésére bocsátani. Bár e logika mentén a patakban talált aranyrögöt is vissza kellene dobni, ahelyett, hogy némi ráfordítással egy ötvös műhelyében műalkotássá változtatva megsokszorozzuk az értékét. Így aztán műtermek hiányában jócskán megnehezül az alkotók dolga. Ellenpéldaként állíthatnánk a pécsi hozzáállást, ahol a kultúrának termékeny talajt biztosítva európai rangra emelték azt és büszkén hirdetik, nem mellesleg hosszú távú profitot és visszajáró, hűséges közönséget generálnak.
Városunk közép és egyetemi szintű művészeti oktatással is rendelkezik. Tulajdonképpen a Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskolának köszönhető, hogy most ilyen sok és változatos alkotói megnyilvánulás létezik a városban. A 90-es években itt tanult és művészeti felsőoktatásba jutó diákokból kerül ki ugyanis Kaposvár jelenlegi fiatal alkotóinak többsége. A Kaposvári Egyetem Művészeti Kara viszonylag friss intézmény, hatása egyelőre még kevésbé érzékelhető a város képzőművészeti életére. Galériája időnként lehetőséget nyújt a hallgatók tárlatai mellett helyi alkotók bemutatkozására is. Félő, hogy a kar kiköltöztetése a campusra ezt a csekély befolyást is megszűnteti a városra nézve.
Ezzel el is érkeztünk egy másik sarkalatos pontig, a kiállító helyek kényes ügyéig. Jelenleg három kiállító hely kerül a látóterünkbe, ha látogatott tárlatot szeretnénk szervezni Kaposváron. Első helyen a Vaszary Képtár áll, itt csoportos kiállításokon, pályázatokon van esélye felbukkanni egy-egy fiatalabb művésznek. Az egyetem művészeti karának KB Galériája is lehetőséget ad a fiatal alkotóknak a bemutatkozásra. Hasonlóképpen a Rippl-Rónai Múzeumban megrendezett tárlatok, ilyen volt a 2008-ban megrendezett Új Generáció kiállítás, ami kellő körültekintéssel mutatta be a Kaposvárhoz köthető fiatal alkotók munkáit, s láttatni igyekezett az összefüggéseket, transzparenciákat stílusok és irányzatok közt. A tárlatot szemlélve vált nyilvánvalóvá a közönség számára, hogy milyen sok, izgalmas elgondolás születik a helyi alkotók révén, mennyire naprakésszé vált a képzőművészet a könnyen hozzáférhető információs csatornák hatására. A médiumok sokfélesége is örömre adhat okot, hiszen a hagyományosnak tekinthető képalkotó és plasztikai műfajok mellet a videó, performance és digitális művészet is képviselteti magát.
Mindamellett Kaposvár nem bővelkedik kiállítóhelyekben, a kisebb, alternatív galériák megszűntek, legtöbbször finanszírozási okból, s ha valamely közintézmény kultúrarajongó vezetője mégis úgy döntene, hogy egy felesleges termet galériává alakít, akkor legtöbbször az őrzés, üzemeltetés költsége és a körülményes hozzáférés teszi mellőzötté rövid időn belül.
Hol lehet akkor felfedezni a kaposvári fiatal képzőművészek alkotásait? Elsősorban azokban a városokban érdemes keresgélni, ahová felsőoktatásbeli tanulmányaik kötötték őket. Így elsősorban Pécsen és Budapesten lehet gyakorta kaposvári fiatal képzőművészek alkotásaival találkozni. Nincsen tehát kaposvári jelenség ebből a szempontból. Míg korábban lehetett valamiféle kollektív hatásról beszélni megyeszékhelyünk alkotóinál, akár a folklorisztikus ihletésű alkotásoknál az archaizáló, vagy éppen szürrealista vonalat követve, jelenleg ez az út megszakadt, mivel a fiatal korosztály inkább az aktuális trendek felé keresgél, és nem követi tovább ezt az irányt. Azt gondolom éppen ennek a jelenségnek a felismerése vezetette Géger Melinda művészettörténészt az Új Generáció kiállítás összehívására. Az ott szereplő fiatal művészek közül azokról szeretnék írni a továbbiakban, akik jelenleg Kaposváron élnek és alkotnak.
Horváth Balázs (1975) szobrászművész
Tanulmányait az Iparművészeti Egyetem Kerámia Szakán végezte. Rendszeres résztvevője számos üveg- és kerámia művészeti szimpóziumnak. A Fiatal Üvegművészek Egyesületének elnöke. Műveivel gyakorta találkozunk kaposvári tárlatokon is.
Legújabb munkái kerámiaszobrok, melyek bár nem öltenek ismert formát, mégis élőlények benyomását keltik. Puha, viaskodó formáikkal, küzdelmet, feszültséget idéznek meg. Felismerhetetlen, mégis ismerős alakzataikkal szürrealista felhangokat ütnek meg. Az alkotások anyagbeli megformálása korrodálódó, elmúló, pusztuló érzetet kelt a szobrokat szemlélőben.
Jónás Péter (1976) festőművész
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán diplomázott. Székely Bertalan ösztöndíjas művész. Annak ellenére, hogy jóformán minden fontosabb országos grafikai pályázat szereplője, Kaposváron leginkább festészete nyomán vált ismertté. Kezdetben vegyes témaválasztású foto realista képein egyes tárgyak felnagyított részletei szerepelnek. Ilyen téma volt a pingpongütők felnagyítása is, változó mélységélesség és kinagyított részletek folytán realizmus és absztrakció érzete keveredett a képeket szemlélőben.http://artportal.hu/lexikon/muveszek/jonas_peter
Károly Sándor Áron (1978) fotóművész
A Kolozsvári Képző és Iparművészeti Egyetemen szerzett diplomát, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem DLA képzésében vett részt. Kapcsolata Kaposvárral a Barcsi Nemzetközi Művésztelepen keresztül, valamint a Kapos ART művészeti egyesület segítségével jött létre. Végül itt telepedett le és a helyi művészeti felsőoktatásban dolgozik. Fotóművészet és képzőművészet kapcsolata figyelhető meg munkásságában. A hagyományos értelemben fotón kívül a grafikai technikákkal rokon eljárásokat is kedveli. Archaikus fotóeljárásokkal is dolgozik, fotó alapú szitanyomatokat is készít.
Kurucz Miklós (1983) festőművész
A Pécsi Tudományegyetemen festő szakán szerzett diplomát. Elsősorban pasztell festményei nyomán vált ismertté. Többnyire impresszionista, pillanatrögzítő magatartás jellemzi ezeket a műveket. Különösen vonzzák olyan témák, mely során városi térben az időjárás hatására megváltozik a térérzékelés. A felbomló perspektíva, mesterséges és természetes fények játéka teszik líraivá a kompozíciókat. Újabb alkotásain összefogottabb tömegek jelennek meg, s eltűnik a részletezés is.
http://www.somogyipaletta.hu/index3.php?aid=8
Leitner Barna (1969) képzőművész
A Pécsi Tudományegyetem Rajz-Vizuális nevelés szakán szerzett diplomát, majd ugyanitt DLA képzésben vett rész. Sokféle anyaggal és technikával dolgozó művész. Lényegében pop művészetet művel, melyben kiemelt szerepet kap a filmes történések táblaképpé alakítása. Visszatérő elem a Mechanikus Narancs vagy a Star Wars filmek szereplőinek megidézése.
http://indagaleria.novasonic.hu/muveszek/leitner-barna
Mojzer Tamás (1976) képzőművész
A Pécsi Tudományegyetem Vizuális nevelőtanár szakán szerzett diplomát, jelenleg ugyanott DLA képzésben vesz részt. A Somogyi Alkotóművészek Egyesületének elnöke. A Vulgar Project performace csoport tagja. Egyéni akcióira a hangsúlyozott férfi-nő szerepek, belső feszültség, gátlás és annak feloldása jellemző. Eseményművészete mellett hagyományosabb táblaképeket is készít, valamint digitális printeket, melyek tematikája olykor megtévesztően mindennapi, mindamellett, kikerülhetetlenül ott van bennük a szexualitás és az elfojtott agresszió. Ezt támasztja alá a gyakorta megjelenő vörös és fekete színpárosítás is.
http://www.youtube.com/user/tombois01
Papp 'Pala' László (1978) képzőművész
Tanulmányait az egri Eszterházi Károly főiskolán és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte. Elsősorban digitális képalkotói és médiaművészeti alkotásairól ismert. Ebből az irányból közelít a képzőművészet felé. Táblaképein álomszerű jelenetekben emberi sziluettek jelennek meg, de készülnek pop művészeti alkotásai is, ahol szintén a számítógépes képalkotás lehetőségeit aknázza ki olykor banális, humoros formában.http://www.kaposart.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Itemid=65
Ruczek Zsófi (1984) textilművész
A Kaposvári Egyetem Művészeti karán végezte tanulmányait. Hagyományos textilművészeti alkotásokat is létrehoz, de művészetét kiterjeszti más műfajokra időben és térben is. Installációiban összekeverednek jelen és múlt vizuális töredékei, kulturális elemei. Érződik a munkákon egyfajta retro életérzés is, a 80-as évek tárgyi világának megjelenésével. Itt is egyfajta neo-pop alkotásokkal állunk szemben, felhasználva az őt körülvevő tárgyakat (reklám és hirdetőtáblák, jármű darabok stb.) új kontextusba helyezve egy virtuális várost épít fel, melynek lenyomatai műalkotásként jelennek meg művészetében.
Sörös Rita (1977) szobrászművész
A Pécsi Tudományegyetem szobrász szakán, majd ugyanitt a DLA képzésben szerzett végzettséget. Változatos anyaghasználattal és kombinációkkal ér el expresszív hatást. A bronz szobrokon fogyasztott üveg felületek szinte organikusan, s ezzel a tárgyak elvesztik statikusságukat, megelevenedni látszanak. Köztéri alkotásán szintén ez az anyagkettősség jelenik meg. Szabó Évával, közös projektjével Donner János serfőző mesternek, Kaposvár egyik városrészének névadójának állít játékos emléket.
____________________________________________________________________
_________________________________________________
Megnyitószöveg Lovas Gábor pécsi kiállítása elé
Lovas Gábor 2004-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő szakán Tolvaly Ernő tanítványaként. Jelenleg Békéscsabán él és a művészeti oktatásban dolgozik.
Egyetemi tanulmányai idején a festészeti képalkotásnak számos, egymástól igen távol eső módját végigjárta. Megismerkedésünkkor nagyméretű absztrakt expresszionista képeket készített, majd érdeklődése fokozatosan a hagyományosabb, figurális festészet irányába mozdult el.
Kísérletező, felfedező módon közelítette meg a festészeti módszerek elsajátítását. Így korai munkáiban egyszerre valósultak meg a Leonardói elgondolások, melyek a természet tanulmányozása révén kívánják meg a látható világ leképezését, ugyanakkor a nemes értelemben vett akadémikus műveltség is teret kapott a tanulási folyamatban, mely a nagy mesterek tanulmányozása, másolása, feldolgozása révén teszi lehetővé a technikák, szemléletek elsajátítását.
Diplomamunkája, nagyméretű önarcképe tette egyértelművé a továbbiakban követendő irányt.
S, hogy teljesebb legyen a kép, meg kell említeni, hogy Lovas Gábor nem kizárólag festészettel, hanem a vizualitás számos területével foglalkozik, tagja volt az Ultramarin csoportnak, melyben videó installációkat, rövid scatch filmeket, kísérleti videókat készített. Még e munkákban is fellelhető azonban a festészeti párhuzam, gondolok itt az Akvarell önarckép című alkotására, melyben az analóg videó-keverő színtorzítási lehetőségeit kihasználva teremtett líraian festői képeket.Jelenlegi alkotásai, az itt látható munkák egy jól beazonosítható kortárs áramlatba sorolhatóak. Hagyományos értelemben vett, klasszikus eszközökkel létrehozott táblakép megalkotásával foglalkozik. Figurális, a látványt naturálisan feldolgozó tradicionális képekről van szó, melynek technikája olajfestés és hordozója vászon vagy falemez.
A képeket nézve óhatatlanul is analógiákat keresünk, s könnyű dolgunk van, hiszen e festészeti áramlatot világhírű alkotók nevei jelzik, mint Lucian Freud, Luc Tuymans, Michael Borremans.
Túl egyszerű lenne azonban néhány művészettörténeti párhuzammal elintézni Lovas Gábor festészetét. Hiába sorolhatnánk klasszikus alkotók neveit Rembrandtól Vélasquezig, bár hagyományos, történeti festészeti hatások gazdagítják technikáját és alkotásai megjelenését (gondolok itt a színek kiválasztására, a festőien megfogalmazott kompozíciókra, fény-árnyék hatásokra, a formák tömör és világos megfogalmazására), nem elégszik meg a stílusok idézetével, továbbfejlesztésével, hanem és itt Sudár Péter ismertetőjéből idézek - művei a mindenkori normálist célozzák meg.
Ha csak a hagyományos festészet szemszögéből vizsgáljuk az alkotásokat, befogadó szempontból csak a technikai oldalt vizsgáltuk meg és elsiklottunk a lényeg felett, ugyanis a képek tartalma és tematikája ízig-vérig mai művészetet tárnak elénk.
Képeinek hangulata rendkívül széles skálát mutat, találhatunk köztük kegyetlen önvizsgálatot, távolságtartó realista leképezéseket, de ugyanígy szerepelnek humoros, groteszk, néha érzelmességbe hajló, melankolikus alkotások is.
A hagyományok mellett óhatatlanul hatnak rá a film, a fotó, a digitális technikák által átalakított látható világ elemei is. Tetten érhetők ezek képkivágásokban, sorozatokban, festői megfogalmazásokban, még ha nem is ezek adják festészetének lényegét, a jelenkor alkotója nem tudja magát kivonni e hatások alól.
Kérdezhetnénk, hogy milyen Lovas Gábor egyedi stílusa, s nehezen fogalmazhatnánk meg pár mondatban. Alapvetően nem arculati stílusról van szó az esetében, nincs meg az a kulcsszó, amivel könnyedén beazonosíthatnánk munkáit. Kísérletező, felfedező hozzáállása a festészethez az, ami alapján alkotásait összefűzhetjük. Klasszikus, tradicionális műveltség, az absztrakt képeinél kialakult laza és friss ecsetkezelés, a modern képi világ lenyomata szűrődik keresztül személyiségén, hogy személyes érzésekkel, emlékekkel, vágyakkal, kérdésekkel itassák át a születendő műveket. Ez a személyesség és sokoldalúság menti meg a sematizálás és sorozatgyártás veszélyétől.
Érdekes, látványos, friss munkákat ajánlok a kedves megjelentek figyelmébe!____________________________________________________________________
_________________________________________________
Lovas Gábor
festményei
Önarckép
Pár
Irma
Szabad idő, szabad helye
Hangulatgyakorlatok